Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Sok rossz tapasztalatom volt a bankokkal: Egy bank Amerikában, egy bank Spanyolországban, nagy bank – nemzetközi, híres bankok, nem átlagosak. Azt hittem, hogy az ilyen nemzetközi hírű bankok jó szolgáltatást nyújtanak, könnyű az életem. Ez nem igaz. És a nemzetközileg híres bankok Németországból, Amerikából, Spanyolországból, Franciaországból is – ó, mindenféle bankot próbáltam. Annyi gondot okoznak nekem, annyi bürokrácia. Egyszer pedig a Katrina (hurrikán) katasztrófa miatt akartam adakozni. Ők is gondot okoztak nekem. Rengeteg dolgot kellett írnom, hogy pénzt tudjanak küldeni a Katrina (hurrikán) áldozatainak megsegítésére. Jobban szeretem, ha az emberek nem tudják a nevemet, tudat alatt, ösztönösen, talán biztonsági okokból is. Nem akarom, hogy az emberek tudják, hogy ennyi pénzem van itt-ott. Átlagos embereknek ez sok. Nincs ennyi pénzem, mint sok embernek, akit ismersz, de más embereknek, vagy akár egy rablónak ez sok pénz.Ha van készpénzed, nagyon egyszerű bárkinek odaadni, bármikor, amikor jónak látod. Vagy akár a boltból veszek dolgokat az élelmiszerbanknak, vagy szegény embereknek, mert néha a tanács vagy valamelyik város polgármestere bejelenti. Ilyenkor csak bemegyek a boltba, megveszem, és otthagyom a boltban, hogy a bolt vezetője elküldje. Nem én magam küldöm el. Ilyenkor csak készpénzzel vásárolok. Ezért néha sok készpénzem van. Már nem csinálom, főleg elvonulás közben, persze. De nem akarok csekkel vagy hitelkártyával adni, mert az emberek rájöhetnek.Egyszer például Kanadában nem volt több készpénzem, és hitelkártyát kellett használnom. Akkor még a rendőrség is elment a boltba, hogy megkérdezzék: "Ki vette? Ez valódi pénz vagy...?" Mivel sok volt, ezért kételkedtek, hogy van-e valami gyanús dolog. Ezért mentek a boltba és kérdezték. És látták: "Oké, ez az Ő hitelkártyája. Az Ő neve. Minden rendben." És akkor tudnák a nevemet. És aztán még az újságokba és a televízióba is elmentek. Ó, Istenem. Ez az, amit a legkevésbé akartam. Ebben a világban olyan bonyolult még jó dolgokat is tenni. De azt hiszem, titeket nem túl sokan ismernek, ezért használhatnád a hitelkártyádat, vagy banki átutalást, vagy valamit. De az utcán, a hajléktalanoknak nem tudsz hitelkártyát adni, nem tudsz csekket adni. Nem vagyok biztos, bemehetnek-e a boltba, pláne csekket felmutatva, hogy kapjanak valami ennivalót. Nem vagyok benne biztos.Egyszer már csináltam magamnak bajt, még csekkel is. Egyes országokban két vagy három rendszer van, mint például az Egyesült Királyságban. Nem nagyon emlékszem. Régen volt. Valahol, például Észak-Írország is az Egyesült Királysághoz tartozik. Nem emlékszem, hogy Észak-Írországban volt-e, vagy már Angliában volt? Észak-Írország is az UK-hoz, az Egyesült Királysághoz tartozik. De nem tudtam, hogy ott különböző pénzeket költenek. Írországban, Dél-Írországban például mostanában eurót használnak. De ha Észak-Írországba megyünk, ott nem fogadják el. Ez a helyzet. És ez sok gondot okoz. Nem csak arról van szó, hogy ha van pénzed, akkor nincs baj; csak kevesebb baj van. Általában nem szeretek hitelkártyát használni, mert vannak nevek, és néha az emberek lemásolhatják, és kivehetik a pénzt annak a bankjából, aki a hitelkártyát kölcsönadta nekem - a csapatomnak. Nekik könnyebb a hitelkártyát kezelni, és kölcsönadják nekem, amikor utazom; ATM-t vagy valami hasonlót használok.De akkor még nem tudtam, hogy még egy szigeten is más pénzt használnak. Például Írország, Dél-Írország, Dublin, ők európai pénzt használnak. Észak-Írországban nem fogadják el, mert az az Egyesült Királysághoz tartozik. Egyszer pedig hitelkártyát használtam, mert nem volt több készpénzem. Ha folyamatosan osztogatsz, akkor még a hegy is le fog dőlni. Ezt mondják az Au Lac-i (vietnami) emberek. Kölcsönkértem egy hitelkártyát. Egyébként is az én pénzem. A csapatom, akik vigyáznak a pénzemre, gondoskodnak róla helyettem, hogy vészhelyzetben használhassam a pénzemet egy ATM-ből. Azt se tudom, hogyan kell használni. Meg kell kérnem valakit a közeli üzletben, hogy "Kérem, mutassa meg, hogyan kell használni a gépet". És akkor ők megmutatják nekem: "Először nyomja meg ezt, aztán azt, és akkor kijön a pénz." Ezt többször megtettem.És most abban az országban, Észak-Írországban, belenyomtam a hitelkártyát, de a rossz gépben használtam, ha hiszitek, ha nem. Azt hittem, hogy minden gép ugyanazt a pénzt adja. Nem. Azon a területen, biztos vagyok benne, hogy Észak-Írország volt, bedugtam a hitelkártyát a gépbe, és valami más pénz (másféle bankjegyek) jött ki, de meg se néztem. Nem vagyok szakértője a különböző pénzeknek. Habár ezt mindenki tudná, én nem kezelek túl sok pénzt egy idegen országban, ezért nem tudtam. Szóval egy másik pénz jött ki. És később egy boltban tudtam fizetni a környéken, hogy vegyek cipőt, mert szükségem volt egy pár cipőre. Ezért megvettem azt, és valami új ruhát - egy kabátot, csak a meleg miatt. És akkor tudtam fizetni. És még egy vegán szendvicsboltban is tudtam fizetni, rendben. Ezért gondoltam, nincs probléma. Szóval a maradék pénzt, azt a többi pénzzel együtt, angol pénzzel vagy európai pénzzel, euróval tettem össze. Aztán visszamentem Angliába, Londonba.És nem volt több angol pénzem; már kifizettem a taxit, vagy a repülőgépet, vagy bármit. Szóval nem volt több angol pénzem, készpénz. Szóval bementem egy boltba - láttam, hogy hosszú sor áll ott. És azt mondták, hogy ott lehet pénzt váltani, mert volt nálam más pénz, amit a bolt nem fogadott el. És akkor rájöttem, hogy ez egy másik pénz. Ez nem angol pénz. Ezt Észak-Írországban el lehet költeni, de ott Londonban abban az időben nem. Azt mondták nekem: "Itt nem, itt nem. Ezt nem költheted el Londonban, itt nem. Váltanod kell." Így be kellett mennem abba a boltba. És azelőtt ott álltam a bolt előtt, és vártam a sorban. Sok uniós pénz (euró) volt a táskámban, zóval eurót akartam váltani. És kiöntöttem egyet. Akkor még nem tudtam, hogy a pénz más. Eurót akartam váltani, mert az a pénz amúgy sem sok. Sok eurót akartam váltani, hogy keressek egy szállodát, taxival menjek, és egyek valamit.Aztán láttam egy embert a földön ülni - nagyon szegény, szakadt ruhában -, ezért azt gondoltam, hogy pénzre van szüksége. Ezért kivettem egy kis pénzt a táskámból, és odaadtam neki. Ő meglátta a pénzt, és azt mondta: "Nem, nem itt. Itt nem költheted el. Ez nem angol pénz." Mondtam, "Ó, oké. Ezt nem tudtam. Akkor most bemehetsz abba a boltba ott, itt elöl, és átválthatod a pénzt fontra. Ők majd átváltják neked. Menj be előttem." Átadtam neki a helyem. Aztán később bement, és átváltotta. Kijött, és azt mondta nekem: "Ó, átváltottam. Ez jó." Szóval azt hittem, hogy nem gond. Bementem, és én is be akartam váltani ugyanazt a pénzt. És akkor nem akarták beváltani nekem. Megszidtak. Azt mondták: "Te ne csinálj ilyesmit. Először beküldesz egy embert, hogy váltsa át neked, most meg bejössz és átváltod. Nem fogom ezt megtenni neked."Azt mondtam: "Ó, nem, uram. Nem tudtam. Akkor mit vált be? Akkor eurót bevált?" Azt mondta: "Igen, persze." Így hát félre kellett állnom, hogy valaki más jöjjön be először, mert ki kellett nyitnom a csomagomat, hogy több pénzt vegyek ki. És akkor nem váltották át. Nagyon megnehezítették a dolgomat, és mindenféle dolgok miatt szidtak. Nem tudtam, miért szidnak. Én csak pénzt akartam váltani. Gondolom, gyanakodtam rám valami miatt. Mert nem vagyok angol kinézetű – persze, hogy nem vagyok az. Ezért azt mondtam: "Oké, át tudná váltani, amennyit csak tud, hogy foghassak egy taxit, elmehessek egy szállodába és megmosakodhassak, mert meg kell mosakodnom, és ennem kell valamit". Szóval 300 eurót váltottak át nekem angol pénzre. Ó, nem tudtam, hogy ilyen nehéz csak pénzt váltani. Szóval amikor kimentem taxit fogni, azt se tudtam, hogyan kell taxit fogni ott!Ezért megkérdeztem a velem együtt sorban álló embereket: "Van taxi számuk, hogy hívhassak magamnak egy taxit?" Erre az egyik kedves hölgy kilépett a sorból, és azt mondta: "Ott van egy bolt. Bent van egy ingyenes telefon, amivel taxit lehet hívni." Mondtam: "Hűha, van ilyen? Milyen kedves! És hol van a bolt?" Mutatott az ujjával. "Mi a bolt neve? Hogy jutok oda?" Azt mondta: "Oké, odaviszlek." Így hát elvitt a boltba. Odaadtam annak a postának pár ezer eurót, de csak végül váltottak nekem, amikor azt mondtam: "Kérem, váltson nekem valamennyit, hogy elmehessek enni valamit". Akkor csak 300 eurót váltottak. Többet nem váltottak. Mondtam, hogy "Oké, azért köszönöm, azért köszönöm".És akkor a hölgy később azt is mondta nekem, az, aki elvitt a boltba, azt mondta nekem: "Elmehetsz abba a boltba. Ők mindent váltanak neked, bármilyen pénzt, és nagyobb összegeket is." Mondtam: "Igazán? Milyen kedves!" Így később, amikor kaptam taxit arról az ingyenes telefonról… Ő még azt is megmutatta, hogyan kell felhívni azt a telefont: "Csak vedd fel, és valaki beszélni fog Veled, aztán mondd, hogy taxit akarsz, és mondd meg, hogy hol vagy, és jönnek." Azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ezért azt mondtam: "A boltban". Erre azt mondták: "Nagyon sok ilyen boltunk van. Meg kell mondanod a címet." Így hát megkértem a bolt dolgozóit, hogy jöjjenek és beszéljenek a taxi(sofőrrel). „Idegen voltam Egyiptom földjén”. Ezért segítettek nekem, és kaptam egy taxit.Photo Caption: Vannak, amik hasonlónak tűnnek, de mindig nézd meg közelebbről az egyedi jellegért – különbségért.
