Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Most a Mennyei Csapat, persze beleértve magamat is, nagyon keményen dolgozik a háttérben, bocsánat, hogy sok problémát kezeljen, sok csomót kioldozzon, megvitasson bemutasson megoldásokat, csökkentse az akadályokat és békésebb energiákat tápláljon ebben a világban, hogy a béke eljöhessen és tartós legyen. Igazából senkire se számíthatunk, csak magunkra. Azoknak kell lennünk, amiket másoktól akarunk, de először az nekünk meg kell, hogy legyen, mielőtt mások segíthetnek. A Mennyei Csapat és én nagyon keményen dolgozunk. Nem csupán annyi, hogy összeülünk a világban, a vezetők együtt, vagy tárgyalások vannak országok vagy kormányok között. Nem, nem. Az csak egy része, egy kis része. A nagyobb része a belső világ – mint a Csapat és én, akiknek meg kell keresnünk az alapvető okot.Nos, már tudjuk, a kiváltó ok e világ gyilkos karmája. De akkor tovább, mélyebben kell keresnünk, hogyan beszéljük meg ezt másokkal az Univerzumban. Például a háború akár otthon is elkezdődhet. Sok család nem békés, nincs harmónia, mert más hatások vannak körülöttük, ettől a világtól, az Univerzumtól, vagy a csillagoktól fent. Tehát ahhoz, hogy békében éljenek, az embereknek békés lényekként kell élniük. Akkor békés energiát fognak termelni. Ha mindenki, minden család együtt, békés energiát termel, akkor ez a világ automatikusan békéssé válik, és miénk lesz a világbéke.A béke nem pusztán imádkozásból jön, hanem az okának ismeretéből, mint ahogy vegánoknak kellene lennünk, hogy távol maradjunk a gyilkos karmától. Ha közvetlenül vagy közvetve ölsz, előbb-utóbb rád száll a közvetlen vagy közvetett ölés karmája. Ahhoz, hogy hozzájáruljunk a békéhez, nekünk magunknak békés életet kell élnünk. Különben más lényeket fogunk vonzani, akik szeretnek háborúzni, és ők csábítanak mindenkit, mármint háborúra barátságokon, családokon belül, egy országon belül és sok ország között. Tehát nem csak a világ vezetőire kell hagyatkoznunk a beszélgetésben, hanem a Mennyei Csapatnak és nekem sok más dolgot is tennünk kell, amennyire csak lehetséges, használva az Erőnket. És beszélnünk kell, vagy el is kell pusztítanunk néhány nagyon nem békés entitást.A háború önmagában, nem csak ott kezdődött, ahol elkezdődött. Mélyebb gyökerei voltak. Tehát, hogy béke legyen… A békét Isten már megadta nekünk. Csak még mindig sok akadály áll fenn, mert mi, emberek, rossz karmát teremtettünk, hogy a béke virágozzon, stabilizálódjon és tartós legyen. Mert a béke ellentétes karmáját, a gyilkos karmát hoztuk létre. Így a Mennyei Csapatnak és nekem keményebben kell dolgoznunk, nem csak a világ vezetőire hagyatkozva, hogy világi nyelveken beszéljünk.Még sok különböző rendű istent, királyt is el kell pusztítanunk, akik az emberek közötti, az emberek és az állatvilág közötti, az emberek és sok más lény, sőt sok más királyság, sőt még a növényvilág közötti jóindulat, béke, együttérzés és barátság ellen dolgoznak. Sok gyümölcsöt, sok zöldséget, sok fát nem kellene kivágnunk, nem kellene megennünk, például. Így hát lassan, legalább négy békétlen király már száműzve lett, megfosztva a trónjától és száműzve a heves viselkedésük, vagy vérmérsékletük miatt. Ezért olyan helyre kell menniük, ahol alkalmasabb számukra például a háború szenvedésének megismerése.Könnyebb, ha az emberek tudnak beszélni egymással és megértik egymást az emberi nyelven, és megegyeznek, és aláírják: „Rendben, holnap, vagy most, béke van. Innentől nincs több háború.” Mint ahogy a japán kormány, Japán miniszterelnöke mondta: „Soha többé nem akarunk háborút. Soha többé nem akarunk olyan szörnyű eseményt, mint Hirosima. Soha többé nem csináljuk. Soha többé nem teszünk semmit, hogy ez megismétlődjön.” Valami ilyesmi.Az embereknek könnyebb ezt maguktól megcsinálni. Különben a Mennyeknek keményebben kell dolgozniuk. Nehezebb a belső világban dolgozni a valódi erő, a különböző entitások valódi erejének köszönhetően, akik nem békés tevékenységekben és célokban vesznek részt. Még ha ebben a világban atombombákat is gyártottunk, azokat az atombombákat meg lehet semmisíteni. Ha ezt akarod, megvan a hatalmad elpusztítani, és nem lesz többé atomháborúnk vagy bármilyen más fegyverünk. Elpusztíthatjuk. De az Univerzumban lévő entitások ereje, akik ráadásul ebben a világban laknak, ott van anélkül, hogy az emberek látnák. Mert az emberek nem képesek sok mindent látni vagy sok mindent hallani. Ebből a szempontból az állat- személyek sokkal jobbak nálunk. Szóbeli kommunikáció nélkül képesek kommunikálni. Olyan dolgokat láthatnak, amiket az emberek nem. Olyan dolgokat képesek hallani, amiket az emberek nem. Sok olyan dolgot meg tudnak tenni, amire az emberek nem képesek, pedig Isten gyermekei vagyunk.Hatalmas belső erő lakozik bennünk, de nem tudjuk, hogyan használjuk. Már gyerekkorunktól fogva mindent megtanultunk, bármit, kivéve azt, hogyan nyissuk meg újra ezt az erőt, hogy használhassuk. Még ebben a világban is – lejöttünk ebbe a világba, és elvesztettünk számos képességet, köztük a telepátiát, a gyógyító erőt, a tisztánlátó képességet és a tisztán halló képességet; mindenféle dolgot elvesztettünk. Így hát botorkálunk ebben a világban, sokat, sokat szenvedünk, csak hogy megéljünk. Csupán 1% gazdag, mivel a buddhizmus és a különböző vallások összes magyarázata szerint tudjuk, hogy ezek az emberek azért gazdagok, mert jó dolgokat tettek az elmúlt életükben. De a jelentések szerint ez csak 1%, és 99% szegény. Sokan közülük súlyosan szenvednek az élelmiszerhiánytól, a lakhatás hiányától, az orvosi ellátás hiányától, sok minden mástól, és keményen dolgoznak, hogy csak megéljenek.Milyen szegény teremtmények vagyunk, miközben belül erőnk van. Belül gazdagok vagyunk. Bármit megkaphatunk, amit akarunk, mintha a Mennyben lennénk. De nem, túl elfoglaltakká, túl gyengévé tesszük magunkat, túl sok a gyötrődés a túlélésért, így nincs több erőnk, energiánk arra sem, hogy a Mennyre gondoljunk, vagy akár imádkozzunk a szükség idején. És még ha imádkozunk is, és a Menny megmondja, mit tegyünk, mi nem hallunk semmit. Ezért nem tudjuk megváltoztatni a hátrányos helyzetünket, a gyenge, tehetetlen helyzetünket. Ráadásul egyre több nehéz karmát halmozunk fel azzal, hogy szörnyű karmát, például gyilkos karmát adunk az életünkhöz, a már amúgy is nehéz, terhekkel halmozott karmánkhoz. Akkor hogyan hibáztathatjuk a háborút, bármit, ami történik, a szerencsétlen eseményeket, amik az életünkben történnek?Amikor egyfajta háborús övezetben vagyunk, anélkül, hogy tudnánk róla, azáltal, hogy megöljük, megesszük az állat-személyeket, vagy csecsemőket ölünk meg, vagy bármi hasonlót, elpusztítunk erdőket és mindezt, így rossz karmát viszünk az életünkbe. És minél többet eszünk állat-személyt, annál több gyilkos karmával kell majd megküzdenünk. Egyszerűen nem tudjuk. Azt hisszük, hogy természetes módon lettünk betegek. De manapság már sok orvos bebizonyította nekünk, hogy az állat-személyek fogyasztása nagyon káros az egészségünkre – beteggé, gyengévé és rövid életűvé tesz minket, és minden ilyesmi. Már tudományosan bizonyított. És manapság mindenféle kommunikációs és információs lehetőségünk van az interneten, így mindent megtudhatunk. De mégis, tudván tudjuk, de nem cselekszünk. És akkor szenvedünk, fájdalmat érzünk, és a Mennyet és a Földet vagy mindenféle dolgot hibáztatunk.És azt kérdezzük Istentől, hogy Ő miért engedi meg a háborút. Nem, Isten nem engedi a háborút. Isten nem engedi a szegénységet. Mi vagyunk, akik mindezt teremtjük. És mivel nem emlékszünk a múltbeli karmánkra, a múltbeli tetteinkre, ezért még a Mennyet és a Földet is hibáztatjuk, amiért nem segítenek nekünk. Mindezt mi magunk teremtjük. De még akkor is a Mennyek próbálnak segíteni, hogy ne legyen túl rossz a helyzet. De ezt sosem tudjuk, ezért még a Mennynek vagy a Földnek sem adunk hálát. Csak panaszkodunk, hibáztatunk.Még például az esővíz is, ami azért esik a Földre, hogy iható vizet adjon nekünk. Az esővíz jó, tiszta, de hiányzik belőle a… elveszíted a Föld áldását. El tudod ezt képzelni? Tehát az eső sok mindenre jó, de nem rendelkezik a Föld teljes áldásával, mintha a tóból, a földbe fúrt kútból, a folyóból, vagy akár a sótalanított tengervízből vennénk. Az egész Univerzumnak együtt kell működnie ahhoz, hogy megadja nekünk mindazt, amit nap mint nap használunk. Minden zöldség, minden gyümölcs rendkívül mágikus erejű. De mi mindezt adottnak vesszük. Még meg sem köszönjük nekik. És egyszerűen elpusztítunk dolgokat, amik segíthetnének több zöldséget, több gyümölcsöt termeszteni az egész világnak, hogy soha senki ne éhezzen.De sokszor bőséges áldásban részesülünk, például több a krumpli, mint amire számítottunk, több a zöldség, több a gyümölcs, mint amennyiért fáradoztunk. De mi csak kidobjuk őket. Még a szomszédoknak vagy rászorulóknak sem adjuk oda. Nem is hibáztatlak titeket. Nem akarlak hibáztatni, de egyszerűen így van, és gazdasági okokból. És mivel ezek a szegény emberek, rászorulók – a karmájuk is ilyen szenvedésre készteti őket. Tehát tulajdonképpen mindennel, amit teszünk, learatjuk a rossz vagy a jó karmát.És persze a Menny segíthet nekünk. De még azt sem tudjuk, hogyan kapcsolódjunk a Mennyhez. És a Menny kapcsolatba akar lépni veled, de te ezt a kapcsolatot, ezt az áldást és ezt az utasítást sem tudod megkapni a Mennytől, hogy kijussunk a szegénységünkből vagy a szörnyű, rászoruló helyzetünkből. Ugyanez van a háborúval. Nekem is sajog a szívem, nagyon fáj látni, hogy emberek szenvednek a háborúban, és hogy az állat-személyek is szenvednek. De ezek egészen… ez a világ, ilyen. És az emberek nem ébrednek fel, nem fejlődnek, nem javítják ki. Pont úgy, mint ha elromlott a vízvezetéked, meg kell javítanod. Ha látod, hogy a háború rossz az egész világnak, nem csak az érintett országnak, akkor megpróbálod helyrehozni. Utána kell nézned a valódi okának.Photo Caption: “Az ember újra tudja teremteni az Édent a Földön jóakarattal”
