Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A Buddha, bár herceg volt, és annyi kényelem és luxus volt Neki, a megvilágosodás után kolduló szerzetesként élt, anélkül, hogy a legkisebb kellemetlenséget érezte volna, és anélkül, hogy megbánást érzett volna. Nem a szerzetesség tette Őt boldoggá, mert abban az időben nagyon sok olyan szerzetes volt, aki nem érte el a megvilágosodást, és ezért civakodással, harccal és tudatlansággal teli életet éltek, a hírnév és a gazdagság között küzdve, és még a Buddhát sem kímélték. Néha még bántani is akarták a Buddhát. Azért, mert az Ő belső boldogsága, az Ő belső Nirvánája megnyilvánult a mindennapi életében – ez tartotta Őt fenn minden olyan megpróbáltatásban, amit az emberek nem tudnak elviselni. Hogy néha még a többi vallásos szerzetes versengő légköre miatt előfordult az is, hogy Buddha hónapokig nem kaphatott felajánlásokat, és lótakarmányon kellett élnie – még akkor sem érezte Magát soha kétségbeesettnek; soha nem szaladt vissza a palotába, hogy királyi atyjától egy kis aranyat kérjen, hogy éhségét csillapítsa, vagy hogy Őt kényelmesebbé tegye.Minden gyakorló ismeri ezt az elszakadást, amint elérte a bölcsesség magas szintjét. Még ha úgy döntenek is, hogy a világban maradnak, és királlyá, vagy tisztviselővé, vagy bármilyen üzletemberré válnak, hogy csak a hétköznapi életet folytassák. De a szívükben már nincs vágy a hírnév, a név vagy a haszon után. Ahogyan Buddha idejében is sokan rágalmazták Őt, és gördítettek sok akadályt a prédikációja elé, de Ő soha nem ingott meg, soha nem szenvedett mások érdemtelen tetteitől. Azért, mert az Ő szívében minden üres volt – üres minden vágytól, üres minden haragtól és ragaszkodástól. Bár külsőleg ugyanúgy viselkedett, mint más emberek, Ő már nem volt a hétköznapi értelemben vett közönséges ember.És a Buddhának sok világi tanítványa is volt, akik úgy döntöttek, hogy maradnak a világban, mint előtte, de magukban magas szintű spirituális eléréssel rendelkeztek. Mint Vimalakīrti vagy mint Quan Shi Yin Bódhiszattva – Avalokiteśvara Bódhiszattva. Még ha közönséges világi embernek és gyönyörű nőnek tűnt is, gyönyörű ruhákkal és díszekkel, Ő egy Buddha.Tehát tudjuk, hogy két módja van a gyakorlásnak. Az egyik, hogy lemondunk a világról, és egy elszigetelt helyre megyünk gyakorolni. A második az, hogy maradhatunk a világban, és megvilágosodott szentté válhatunk, és folytathatjuk a kötelességünket. Mert a dzsungel és a hegyek nem tudnak megvilágosodást és szívváltozást nyújtani nekünk. A gyakorlás spirituális módszere nélkül mindegy, hogy hol vagyunk, vagy mit teszünk, továbbra is tudatlanságban maradunk. A tigris-, az oroszlán-, a jaguár-népek a dzsungelben élnek. Senki sem zavarja őket. Nincsenek akadályok az életükben, nincs evilági nyomás, ami agresszívvá tenné őket. Ennek ellenére agresszívnek születnek, agresszívek maradnak, és agresszívan halnak meg. Buddha néhány tanítványa vagy más Szentek tanítványai közül néhányan a világban maradtak, de megvilágosodottak, együttérzőek és szent lények voltak.És sok „szent” háború van ebben a világban a különböző vallások között, valamint egyazon valláson belül is. Ez a tudatlanság miatt van. Tehát a hely, a környezet vagy a vallás nem segíthet rajtunk, ha nem ismerjük a megvilágosodás kulcsát. Még ha át is öltözünk, és mindent elhagyunk ebben a világban a megvilágosodásra törekedve, ha nem ismerjük az utat, [vagy] nem tudjuk, hogyan, akkor az még haszontalan.Vannak Törvények az Univerzumban, és feltétlenül követnünk kell őket. Bármit akarunk tenni, követnünk kell a Törvényt, a Szabályzatot, ha sikerrel akarunk járni. A testünkben különböző szervek vannak különböző funkciókra. Ha tudjuk, hogy melyik való a spirituális megvilágosodásra, akkor hasznát vehetjük, és megvilágosodhatunk. Különben, ha rossz helyen használjuk, rossz módszert gyakorolunk, nem számít, mennyi ideig, nem hoz nekünk semmit.Buddha is követett el hibákat a megvilágosodás előtt. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok különböző módszert gyakorolt, beleértve az önsanyargatást – hónapokon át éhezett, ami károsította a testét és a gondolkodási képességét, sőt még a spirituális erejét is. Csak hat évnyi tévedés után jött rá végül, hogy a Középutat, a hétköznapi utat kell gyakorolnia, és akkor talán találkozott a megfelelő Tanítóval és a megfelelő módszert gyakorolta. Ezért mindössze 49 nap után a Bódhi fa alatt elérte a megvilágosodást.De talán azért kellett ezt megtennie, mert Ő volt a Buddha; azért kellett megtennie, hogy megmutassa nekünk a hibákat, hogy mi ne tegyük ugyanezt. Vagy talán Neki is át kellett esnie a karma törvényén, mint mindenki másnak, amikor megszületett erre a világra, a megvilágosodás előtt. Mert fiatalkorában fényűző életet élt, anélkül, hogy bármit tett volna a társadalomért és a nemzetéért. Talán ezért kellett átélnie ezt a fajta éhség-szenvedést – azért, hogy jóvá tegye a múltat, még ha nem is szándékosan tette.Én csak azt mondom, hogy „talán”, ezért kérlek, bocsássátok meg, ha tévesen nyilatkoztam. Akárhogy is, ezt megtudjuk, amikor meglátjuk Buddhát a Nirvánában. Amit én tudok, azt nem tudom bizonyítani. Ezért meghívlak titeket, hogy gyertek és bizonyítsátok be magatoknak – hogy Buddha átesett-e a karmán, vagy a mi tudásunk érdekében kellett ezt tennie.Sok mindent szeretnék elmondani nektek, de az időnk korlátozott. Valamint sok mindent, amit tudok, azt nem tudom a világi nyelvünkön elmondani. Csak az utat tudom felajánlani nektek, hogy ti magatok megismerhessétek, megnyitva bölcsességeteket, megnyitva a Buddha szemeteket. És akkor mindent tudni fogtok, anélkül, hogy bármilyen Mester vagy Tanító elmondaná nektek. És a tudás, amit megszereztek, az állandó – a tiétek, első kézből származó tudás.Ezért... Köszönöm. Ez jó; jó, hogy tapsoltok. Legalább valaki felébred, és nem alszik el. De lehet, hogy valaki már szamádhiban van, és ti ébresztettétek fel. De mindegy is, itt az idő. Tehát mindenkinek fel kell ébrednie.pPhoto Caption: IGAZ HITTEL JÓL FEJLŐDÜNK BÁRHOL!
