Részlet innen: „Létezik-e pokol vagy sem? - Thích Nhật Từ” : Ezen theravada buddhizmus alapján egyértelmű, hogy a pokol képe csak az erkölcsi nevelés eszköze, mert ha mindenki azonnal újjászületne, akkor nem lenne pokol. Részlet innen: “Thích Nhật Từ: A Nyugati Tiszta Föld Világa nem létezik.” : A Buddha Nevének ismétlése vezethet-e újjászületéshez a Végső Boldogság Nyugati Tiszta Föld Világában? A válasz a történelem szerint és a Dīgha Nikāya 18. szútrája alapján nem. Mert a Végső Boldogság Nyugati Tiszta Föld Világa nem igazi.
A tanítványaim még Amitābha Buddha Földjére is elmentek, és leírták, hogy miről szól. Egy utazás a Mennybe - Amitābha Nyugati Paradicsoma, vagy a „Rendkívüli Gyönyör Tiszta Földje” Tehát elég sokan látják Amitābha Buddha Földjét. Hogyan mondhatod te, mint szerzetes, hogy nincs Amitābha Buddha Földje? Azt mondta, ez „csak egy fogalom” és még pokol sincs. Hű, hűha, hűha! Remélhetőleg nem kell neki a pokolba mennie, hogy megtudja. Van egy apáca, aki megírta a pokolbeli élményét. Régebben csirke- és kacsa-személyeket árult, és a pokolba került, és megbüntették. Majdnem örökre el kellett tűnnie, de mivel Quan Yin Bodhiszattva közbelépett és segített neki... Akkor egy időre, ideiglenesen meg kellett büntetni. Aztán elengedték, és visszatért, hogy szorgalmasabban folytassa szerzetesi gyakorlatát.Részlet innen: Egy vietnami apáca izgalmas története, aki elment a pokolba; feltárul sok igazság : Délelőtt 10 óra körül járt, amikor egy gyönyörű, buja zöld fákkal teli tájban találtam magam. Volt egy nagyon hosszú híd. Egy darabig sétáltam a hídon, majd az összeomlott. Egy folyóba zuhantam, és igyekeztem úszni, de nem tudtam a partra jutni. Furcsa módon ott volt a folyópart, de nem tudtam elérni, akármilyen erősen úsztam. Abban a pillanatban elveszettnek és rendkívül rémültnek éreztem magam. Lassan a sodrás kivitt a tengeri kapuhoz, és a víz nagyon hideg lett, ami szúrta a szívemet és a májamat. Körülnéztem, és láttam, hogy nem vagyok egyedül; számtalan ember sodródott még az árral ebbe a hideg tengerbe. Voltak nyugatiak, ázsiaiak, öregek és fiatalok, férfiak és nők. Fagyosnak éreztem magam, és a testem megmerevedett. A félelemtől letaglózva hallottam, hogy egy hang fentről azt mondja: „Ismételd a Buddha nevét!” Minden erőmmel próbáltam ismételni, de sokáig tartott, mire ki tudtam ejteni a szót “Buddha! Buddha!” Fokozatosan képes voltam. “Amitābha Buddha” ismétlésére Aztán a teljes mondatra: „Namo Amitābha Buddha”. Ennek köszönhetően sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Ebben a pillanatban a mellettem lévő két emberhez fordultam, és Buddha nevét ismételtem, hogy segítsek nekik. Végül egy nagyszerű kastélyba kerültem, mögötte tornyosuló hegyekkel. Ahogy felmentem a kastélyba, elborzadva láttam a félelmetes bikafejű és lóarcú lényeket, valamint a számtalan hatalmas démon királyt, akik mind hegyként tornyosultak. Aztán az egyik démon király egy ajtóhoz vezetett, ami automatikusan kinyílt, és egy hihetetlenül csodálatos és gyönyörű, ragyogó Fényt tárult elém. Abban a pillanatban felismertem a trónjukon fenségesen ülő Fenséges Kṣitigarbha Bodhiszattvát, Avalokiteshvara Bodhiszattvát és Cundi Bodhiszattvát. Azonnal lehajtottam a fejem, és tisztelettel térdeltem a Három előtt. Ezután a Három Bódhiszattva arra vezetett, hogy megvalljam és megbánjam rossz karmámat. Miután a bűnbánat teljes volt, a két démon király a poklokba vezetett, és ezzel egy példátlan és félelmetes utazás vette kezdetét. A poklok valóban hatalmasak voltak, és a démon királyok természetfeletti ereje nélkül nem lehetett volna átkelni rajtuk. A pokol első megnyíló kapuja a Gyermeki Hálátlanság Pokla. Ami megragadja a tekintetemet, azok a szörnyűséges vastüskék egy hatalmas, kör alakú, szöges platformon, amelyen számtalan ember állt. A démon királyok a levegőben lebegő bűnös lelkeket nyomják, majd a felülről lezuhanó sziklák összezúzzák őket, ujjnyi vastag vastüskékre felnyársalva őket, és bőségesen ömlik belőlük a vér. Ez a büntetés, mint minden más, végtelenül ismétlődik egymás után. Máshol jéghideg asztalok, ahol a lelkek rendezetlenül, csontig átfagyva fekszenek és ülnek. A két démonkirály szerint ez a következménye annak, ha a szülőket éhezni és fázni hagyják. Ezután az Avici (Megszakítás nélküli pokol) nevű második pokolba vezetnek, ahová a lelkeket 80 különböző típusú bűn elkövetése miatt küldték, mint például csalárd üzleti gyakorlatok, rablás és mások megkárosítása, uzsora, a munkások kizsákmányolása és az örökségért harcoló testvérek. Az itteni büntetések változatosak, többek között forró rezet öntenek a szájba, kihúzzák és levágják a nyelvet, levágják a kezeket és lábakat, hagyják, hogy kígyók és skorpiók marják és tépjék a húst, stb. A bűnös lelkek sikoltoznak rémületükben. Ha ezt egy kamera rögzítené, egyetlen horrorfilm sem érhetne fel hozzá. Aki látta, inkább meghalna, mint hogy bűnt merjen elkövetni. Ezután a Tíz Nagy Gonosz poklába vezetnek, ahol számos kínzóeszköz van, mint például őrlőmalmok, szúró szögek, lángoló rézoszlopok, stb. Van egy rendkívül hatalmas üst, mint egy nagy tó, tele vonagló és sikoltozó emberekkel, amint fel-le bugyognak. Bűnös lelkeket ítélnek itt el olyan bűnökért, mint a gyilkosság, abortusz, házasságtörés, vérfertőzés, prostitúció, stb. Ezt követi a Tűz Pokla. Mindenütt tűz lobog, ami a tanároknak és diákoknak van fenntartva, akik bűnöket követtek el, például olyan tanárok, akik visszatartják a tudást, rossz tananyagot tanítanak, nincs lelkiismeretük, bántják a diákjaikat, és olyan diákoknak, akik megütik vagy megölik a tanáraikat, stb. Ezután következik a Tizenkét Nagy Gonosz Pokla, ami 12 olyan főbűnnek van fenntartva, amik veszélyeztetik a társadalmat. Az ide kárhoztatott lelkek számára rendkívül nehéz a menekülés és az újraszületés más birodalmakban. Ebben a pokolban egy fagyos vízzel teli tenger van, a felszín alatt leselkedő vad szörnyekkel, fölötte pedig különböző kínzóeszközök vannak, amitől az ember hátán végigfut a hideg. Találkozás sok szerzetessel és apácával a pokolban Megdöbbenve ismertem fel a nagynénémet az ottani számtalan lélek között. Ökörfejű és lóarcú démonok vonszolták, akik folyamatosan csapkodták és vagdosták a testét, a vér és a hús pedig mindenfelé szétszóródott. Ha valaki igyekezett menekülni, azonnal darabokra szúrták a felül lógó vaskampók. Próbáltam kiáltani a nagynénémnek, de úgy tűnt, az itteni lelkeknek nincs fülük, és nem hallanak. Amikor a régi rezsim idején élt, a nagynéném kábítószert csempészett Kambodzsából, hogy belföldön eladja. Luxuséletet élt, rengeteg pénzzel, házzal és autókkal, miközben a gyerekei pazarlóan költekeztek. 1975 után a karma gyorsan utolérte. A vagyona teljesen elszállt, a gyerekei pedig hálátlanok lettek, és különböző helyekre vándoroltak. Amikor elhunyt, még arra sem volt elég pénz, hogy koporsót vegyenek neki. De a világi emberek csak egy kis töredékét látják ennek a karmikus megtorlásnak, nem tudván, hogy a következmények milliószor vagy milliárdszor szörnyűbbek itt lent a pokolban. A hamis gyakorlókat súlyosan megbüntetik A következő börtön, ahová vezettek, a Nagy Avīci nevű volt. Ahogy a neve is mutatja, ez a börtön sokkal nagyobb, mint a többi börtön, és olyan komor, hátborzongató a légköre, amit nehéz leírni. Ez a börtön különböző vallások, mint a buddhizmus, a kereszténység, az iszlám és sok más vallás hamis szerzeteseinek van fenntartva. Több száz különböző bűnt tartalmaz, mint például az igazi szerzetesek szidása, a közpénzzel és a közvagyonnal való visszaélés, a szabályok és az erkölcsi fegyelem megszegése, a családtagok hatalomra juttatása a templomban, szerzetesnek tettetés a haszonszerzés miatt, hamis templomok építése a haszonszerzés érdekében, hamis magyarázatok adása Buddha tanításairól, az emberek elvakítása az igazságtól, stb. A démonkirályok mutattak nekem egy szerzetest, akit Tiszteletreméltó rangra emeltek, körülbelül 70 éves volt, sárga köntöst viselt, egy tüskeágyon ült, karját és lábát kutyák harapták, szemét varjak csipkedték, vérben úszott. Félreértelmezte a buddhista tanításokat, gyakran hamis magyarázatokat adott, gyakran prédikált és támadta a valódi szerzeteseket. Emellett a felajánlásokat személyes haszonszerzésre használta, házakat vásárolt a rokonai nevén, súlyos karmát halmozva fel. Végül, miután végigvittek különböző pokoli birodalmakon, a démonkirályok visszavittek az eredeti helyre, ahol tiszteletteljesen meghajoltam a három Bódhiszattva előtt: Avalokitesvara Bodhiszattva, Kṣitigarbha Bodhiszattva és Cundi Bodhiszattva előtt. A meghajlás után a Bodhiszattvák arra utasítottak, hogy kántáljam Buddha nevét, és kövessem útmutatásukat. Láttam magam a levegőbe emelkedni, visszatérni az emberi világba, és újra belépni a testembe. Dél volt, és ezzel véget ért a pokolban tett szörnyű utazásom.
Megannyi történet! Nem csak az apácáé; csak azért mondom, hogy ő apáca, mert ő nem hazudna nektek. Bár néhány szerzetes és apáca hazudik a saját hasznáért. Nem tudom, miért. Ők valóban nem tanulmányozták a buddhizmust. Nem félnek a karmától. Vagy talán maguk is a pokolból jöttek, vagy a Mara király gyermekei, mivel ő megfogadta, hogy elküldi a gyermekeit, hogy legyenek szerzetesek és apácák, hogy elpusztítsa a buddhizmust. Különben nem mondtak volna ilyeneket. Mert a buddhizmusban, Amitābha Buddha Földje, annyira népszerű. Sok ember nem sokat tehet, bármit, ezért csak Amitābha Buddha nevét mondogatják, mert Neki korlátlan Fénye van; az Ő Fénye mindenhol ragyog, még a pokolba is, habár a pokol emberei nem látják. Ezért az emberek nagyon hisznek Amitābha Buddhában, mert Ő híres, és az Ő megszabadítási módszere a buddhizmus szerint könnyű. Az emberek csak azt ismétlik, ”Amitābha Buddha” megállás nélkül, összpontosítva, és elképzelik, vizualizálják is az Ő Földjét, ahogyan Shakyamuni Buddha leírta nekik. Ez azért volt így, mert egy alkalommal Shakyamuni Buddha válaszolt egy királynő imájára, megszánta őt, és Fénytestét használva bement egy börtönbe, ahol a királynő be volt zárva, hogy megtanítsa neki az Amitābha Buddha Név ismétlésének ezt a módszerét, így a Királynő halála után megszabadult. Az Amitābha Buddha Földjén különböző szinteken születnek majd újjá, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig, fokozatosan, az idő múlásával. Ez attól függ, hogy mennyire vagy őszinte, mennyire vagy koncentrált, amikor a Buddha Nevét ismétled, és amikor vizualizálod az Ő Szent Földjét. ”Vaidehi királynő miután imádta Őt, felemelte a fejét, és meglátta Shakyamuni Buddhát, a Magasztost. [...] 'Könyörgöm Hozzád, Magasztos, hogy fedd fel előttem azt a földet, ahol nincs bánat és szenvedés, ahol újjászülethetek. [...]' Ekkor a Magasztos így szólt Vaidehihez: 'Tudod, hogy Amitābha nincs messze? Összpontosítsd gondolataidat és elmélkedj a Buddha Földjén [...]' „Ennek az ékköves Földnek minden egyes régiójában ötszáz koṭi (ötvenmilliárd) ékszerrel díszített pavilon található, amelyekben számtalan Déva játszik Mennyei Zenét. Vannak lebegő zenei hangszerek is az égen, amelyek a Mennyei ékköves zászlókhoz hasonlóan spontán módon, zenész nélkül is hangokat produkálnak. Minden hang a Buddha, Dharma és Szangha tudatos figyelmének erényét hirdeti. Ha ez a szemlélődés megvalósult, akkor ez a Legnagyobb Boldogság Földje ékköves fáinak, ékköves földjének és ékköves tavacskáinak általános észleléseként ismert. Ez egy összetett vizualizáció, és hatodik szemlélődésnek nevezik. Azok, akik ezeket a tárgyakat érzékelik, megszabadulnak a rendkívül súlyos gonosz karmától, amelyet számtalan kalpa (eon) alatt követtek el, és haláluk után biztosan azon a Földön születnek meg. '” ~ Amitāyurdhyāna Szútra Amitābha Buddha az egyik leginkább szeretett Buddha. Tehát ha buddhista szerzetes vagy, és azt mondod, hogy nincs Amitābha Buddha Földje, nem tudom, hogy az emberek hogyan fognak erre reagálni. Én magam elutasítom ezt a beszédet. Ez szemét. Ez ostobaság. Ez nem létezik. Ez Buddha-ellenes! Ez tiszteletlen Amitābha Buddhával szemben, és tiszteletlen minden Buddhával szemben, tiszteletlen minden buddhistával szemben, tiszteletlen Shakyamuni Buddhával szemben, akinek a neve alatt ő (Thích Nhật Từ) szerzetes lett, és híres, jól ismert és elnyerte sok buddhista hívő bizalmát, akik követik őt. Ez nagyon tiszteletlen az egész buddhizmusra nézve. Ezért tényleg nem értem, hogy manapság milyen szerzetesekké váltak az emberek. Ítéld meg te magad. Én csak az igazat mondom. Ezt Thích Nhật Từ úr mondta. Elolvashatod a beszédét. És ő is esküszik a nyilvánosság előtt. Hogy ez az igazság. Nem akarok ítélkezni vagy ilyesmi. Csak az igazságot mondom el. Megnézhetitek a YouTube-on vagy az interneten. Én csak véletlenül láttam. A csapatom pár tagja kinyomtatta, és ideadták, hogy olvassam el. Talán megoszthatjuk néhány beszédét, ha újra megtalálják. És a követőket még is arra tanítja, hogyan kell szexelni, meg ilyesmi. Szükségünk van szerzetesre, hogy ilyen dolgokat tanítson? Manapság bárhol elolvashatják.Részlet a „Megdöbbentő hírekből” ; Az emberek sz*rnak a fejükre, sz*rnak a fejükre, sz*rnak a buddhizmus fejére, sz*rnak a szerzetesek és apácák fejére, és sz*rnak a buddhizmus gyakorlására és tanulmányozására. Részlet innen: „Thích Nhật Từ hamis szerzetes a szexről prédikál” : A karma szempontjából, ha eszközöket használsz a szexuális vágyaid kielégítésére, az nem számít bűnnek. Buddha sem tekintette ezt bűnnek.
Náluk ez már azelőtt is megvan, hogy mindenki megszületik. Mielőtt még tudnánk, hogy van nekünk ez a bolygó, az emberek már tudják, hogy mi a teendő az ilyesmivel. Az ilyen dolgokhoz nem kell szerzetes, hogy beszéljen róla. Bármit csak úgy mond. Ez meghaladja az én megértésemet. De ahogy a Buddha mondta, ebben a Dharma-Záró Korban a szerzetesek nem szerzetesek. Photo Caption: Véd téged még romjaiban is!
