A szeretet az, ha ugyanabba az irányba nézünk. Tehát soha nem vagyunk távol. Mindemellett, még ha nem is látjuk egymást ebben az életben, ebben a fizikai életben, valahol állandóan látjuk majd egymást, valahol, amit el sem tudtok képzelni.
Hahó! Halló. Halló. (Halló, Mester!) Hogy vagytok? ( Jól. ) Nagyszerűen néztek ki ott a dekorációkkal. Isten áldjon titeket. Hallotok egyáltalán? (Igen.) Jó. Láttam, hogy közületek sokan idegen országból jöttetek időt és fáradságot nem kímélve, hogy eljussatok az Új Föld Ashramba, és nagyon-nagyon szerettelek volna látni titeket. De még elvonuláson voltam. És amikor utána Hsihuban akartalak látni titeket, nem tudtam megtenni. Ismeritek a karmát, igaz? (Igen.) Mindig a karma a probléma. Tudjátok, igaz? Ha egy ember karmájáról van szó, azt könnyebb kezelni. Ha sok, sok ember karmája, akkor már tudjátok. Bonyolultabb és kellemetlenebb azt kezelni. Egy másik dolog, ha a világ karmájáról van szó, akkor ó, oké, el tudjátok képzelni. El tudjátok képzelni. Eme elvonulás alatt sokat kellett dolgoznom, sokat, sokat. A belső munkán kívül a külső munkáról is gondoskodom kellett. És a maja ezúttal nagyon, nagyon-nagyon szorgalmasan lecsapott az elvonulásomra, azt kell mondjam. Ha a maja mindezt az erőt és szorgalmat arra használná, hogy segítsen nekem, akkor legyőzhetetlen lennék. Akkor csak így, a világot paradicsommá tudnánk változtatni. Sajnos nem tette. Az entitás, bárki is az entitás, akit majának hívunk, nem segít nekünk. Az eszménk és az emberi jólét ellenkező oldalán áll. Ez az elvonulás nem volt olyan nyugodt, mint a legelsőm volt. És minél többet dolgozom belül a világnak, a maja annál rosszabb fajta energiát küld. De nem adom fel. Mindig elmondom neki. Mindig elmondom ennek az entitásnak [maja]. Te azt csinálsz, amit akarsz, én pedig azt csinálok, amit akarok. De soha nem adom fel miattad, tehát ne is álmodj róla.
Egy kicsit hideg helyen vagyok. Veletek mi a helyzet? Jól érzitek magatokat, vagy hideg van ott? (Jól vagyunk.) Jól érzitek magatokat? (Igen.) Nincs túl hideg? (Nincs.) Rendben, jó, jó. Egyébként jól vagyok, jól vagyok. Csak ez alkalommal egy kis kihívást jelent küzdeni minden oldallal – hátul, elöl, fent és lent, balra, jobbra. De jól vagyok. Csak nem láthatlak titeket. Ez az egyetlen sajnálatos dolog. Érzem, hogy nagyon, nagyon akartatok engem látni, (Igen!) és a szívemben szeretnék reagálni arra a szeretetre, amit nekem küldtök, a vágyakozásotokra, mert néhányan régóta nem láttak engem és fordítva. Sajnálom, hogy nem tudok veletek találkozni. Megpróbáltam, de az utolsó pillanatban mégsem sikerült; történnek dolgok, igaz? Rendben. Itt nem kell sok negatív dolgot megemlítenem nektek. Örülök, hogy oly sok napnyi meditáció után boldognak, és ragyogónak láthatlak titeket. Gratulálok. Bárhogy is, még lesznek más alkalmaink, más lehetőségeink. Reméljük. Bárhogy is, együtt dolgozunk ezen. A szeretet az, ha ugyanabba az irányba nézünk. Tehát soha nem vagyunk távol. Mindemellett, még ha nem is látjuk egymást ebben az életben, ebben a fizikai életben, valahol állandóan látjuk majd egymást, valahol, amit el sem tudtok képzelni. De gondolhattok rá, álmodozhattok róla. Ez egy ragyogó létezési sík, a szókincsünkben nincs szó arra, hogy azt valaha is, bármilyen módon elmagyarázzam, ismertessem, leírjam. És az agyunk nem képes felfogni vagy elképzelni. De ne törődjetek vele, odaérünk. Néhányatok meditációtok során, a látomásaitokban valószínű már megpillantottátok. És a felsőbb szintű Istenek annyira irgalmasok voltak, hogy meg is mutatták nekünk ezen a bolygón a kettős nappal. Tudjátok, legutóbb, valaki lefényképezte Mongóliában, ez azt mutatja. Tudjátok, van egy bolygó a Nap mögött, a Nappal együtt. Nem lehet leírni a létezés síkját, a létezés új tudatos síkját. De ez csak egy szimbolikus üzenet a világ számára, hogy megtudja, hogy van egy új bolygónk a számotokra, a méltó lelkeknek, Isten szeretett gyermekeinek. És nagyon boldog vagyok, hogy ezt láttuk a fizikai dimenzióban.
Láttam, hogy mindenfelől jöttetek: Argentína, Spanyolország, Svédország, Svájc, Németország. Mi más? Indiai, India. (Ausztrália. Mongólia.) Mongólia. Azt tudom. Kína, Vietnám vagy Âu Lạc. Honnan jöttetek még? Anglia, USA, Ausztrália. Mit hagytam ki? Mondjátok. ( Új-Zéland, Mester. ) Igen! Új-Zéland, persze. (Magyarország.) Oh, hű! Magyarország, olyan messziről. Köszönöm, hogy eljöttél. (Köszönöm, Mester.) Köszönöm. ( Ausztrália, Mester. ) Ausztráliát már említettem, nem? Van még valaki, akit kihagytam? ( Kanada, Mester. ) Kanada! Igen, persze. Azt nem hagyhattam ki. Még sokkal, sokkal több van. Tényleg nagyon szerettem volna, ha személyesen találkozunk. Úgy értem, ez annyira személyes, amilyen csak most lehet. De szerettem volna ott lenni veletek. Tudod, ugyanazt a levegőt lélegezni. Nem igazán hiányoztok nekem annyira. Csak az ételek hiányoznak, amiket készítenek. Biztos vagyok, hogy a napokban csodálatos ételeket készítenek, igaz? Remélve, hogy eljövök élvezni, és ti mindenről gondoskodtok. Gondoskodtok helyettem ezekről az ízletes ételekről, beleértve az én adagomat is, igaz? (Igen.) Nem kell jósnak lennem, hogy ezt lássam. Nem kell, hogy Nam Sa-go vagy Nostradamus legyek, hogy mindezt elképzeljem. Jó nektek. Nekem nincs mindig ilyen jó szerencsém.
Néhány hely nagyon szép, mint például Magyarország. Az a vidék, ahol azelőtt meditáltunk és jó elvonulásunk volt. Nem tudtam maradni. Akartam. Szerettem azt a lakókocsit, a kis pótkocsit, nagyon kicsi, kétszer kettes, vagy kétszer két és feles. Minden benne volt, amire szükségem volt, még egy mosdó is, hogy kezet mossak, hogy vizet vegyek, hogy néha önállóan forró vizet melegítsek. Nagyon szabadnak éreztem magam abban a kis lakókocsiban. Később volt még egy nagyobb is, egészen a kert sarkában. És ott is próbáltam maradni, de azt nem éreztem olyan otthonosnak, mint azt a kicsit. Olyan félkör alakú volt, és belül volt egy ágy is, amit megoszthattam a kutyáimmal. És volt benne egy kis kanapé, pad-szerű és egy asztal, amin dolgozni lehetett. És kint építettünk egy külön kis tornácot, és a kutyákat, néhány kutyát be tudtam tenni a kennelbe, egy kinti elkerített területre. És még egy kis lépcsőt is építettem a kutyák számára. Nem volt elég helyünk, ezért volt egy duplexem a kutyák számára, hogy így lejöhessenek. És nagyon-nagyon jól éreztem magam abban a kis lakókocsiban. Olyan kényelmes.
És a magyarok olyan jól bántak velem, úgy bántak velem, mint egy hercegnővel vagy királynővel. Jó ételeket hoztak, csodálatos gulyást főztek nekem. Sehol máshol nem ettem olyan csodás gulyást, mint amit ott ettem. Még mindig emlékszem rá. Volt egy nővér, fantasztikus gulyást főzött. Nem emlékszem a nevére. Nem igazán vagyok jó a magyar nyelvben. A nyelvük valóban e világon túli. Nem hallok semmi hasonlót Európában. Nem látok semmit, ami hasonlóan lenne írva Európában. Igaz? Magyar emberek? (Igen.) Nagyon más. De a gulyás, ó, akkor igazán rendkívül jó volt. Talán ő szeretettel főzött. Vagy talán a megfelelő összetevők voltak. Mivel különleges pirospaprika fűszerük van Magyarországon. Ha nincs ilyened, akkor nem ugyanolyan az íze. Ez egy nagyon, nagyon fontos összetevő a gulyásban, amit a magyarok főztek. Az Magyarországon készült. Magyarországon is termesztik. Magyarország sok, sok mezőgazdasági termékkel és jó termékekkel rendelkező, egészséges, hatékony ország. Tehát ha Magyarországon élsz, ez egy mezőgazdasági ország, soha nem leszel éhes. Nem tudom, miért adták a „Hungary” nevet. Soha nem lennél „hungry” (éhes) Magyarországon, az biztos.
Európa közepén található, és az éghajlat mindig hasonló lesz; az nem változik annyira. Talán az éghajlatváltozással egy kicsit változik. De mivel Európa közepén van, az nem fogja annyira érinteni. És Magyarország mezőgazdasági hagyománya soha nem változik. Bárhová is mész, látni fogod, hogy zöldségeket, gabonaféléket, napraforgót termesztenek, a mezőkön sok más olyan terméket termelnek, melyek az egész országot ellátják élelemmel, és többlettel is. Így van, magyarok? (Igen.) Látjátok, tudom én. Ismerem az országotokat. Ha valahol forróság van, akkor elmehetsz Magyarországra. Ha az éghajlat túl sokat változik, elmehetsz Magyarországra. Ha úgy érzed, hogy mások nem tud- nak elegendő élelmet biztosítani neked, akkor menj Magyarországra. Az ottani életminőség nagyon, nagyon kedvező. Egy egyszerű házat meg tudsz venni talán 30 000 USA dollárért, és abban máris boldog leszel. Soha nem akartam elhagyni a kis lakókocsimat. Nincs szükségem kis házra; a kis lakókocsim elég jó volt. Mivel ott az emberek békén hagynak, az emberek tényleg békén hagynak téged. A szántóföld közepén vagy; körötted mind szántóföld vagy rizs- föld vagy búza, vagy kukoricaföld. Mindenféle dolgot termesztenek. Arrafelé csak gazdák élnek. Tehát nagyon szép tájat láthatsz, és (az) nyílt és friss a levegő. Nagyon sok fa is van körülöttünk. És soha senki sem zavar téged. Tehát nagyon szabadnak érzed magad, ha ott élsz.
És a magyar emberek nagyon egyszerűek, nagyon tiszta gondolkodásúak. Szlovénián kívül nem láttam más országot Európában, akiknél a csoport meditáció tisztán őslakos emberekből áll, mint Magyarországon. Köszönjük a testvéreinknek is ott, akik még a küldetésem elején, vagyis réges-régen. Nem akarok emlékezni, mert az arra fog engem emlékeztetni, hogy túl öreg vagyok. De régen, amikor nem voltam nagyon ismert sehol a világon, mióta először eljöttem Magyarországra egyszer, és azután elkezdték fordítani a bármilyen tanításomat, azt a csekély tanításomat, írásban akkoriban. Aztán mindenhol terjesztették. És emiatt sok magyar testvérünk van, és az a testvérek szorgalmának köszönhető, a legeslegelső testvéreknek Magyarországon. Nem voltak sokan akkoriban, de ő volt az egyik fő, aki húzta és vonta a Dharma kerekeit Magyarországon. Ezért sok ember csatlakozott hozzá Magyarországon. És nemcsak csatlakozott, hanem bárki beavatást kapott, nem ingott meg az úton, a tanítások fordításának köszönhetően, amit ő megkapott abban az időben. Imádkozom, hogy a Menny áldja meg őt és minden érintettet a kezdeti időszakomban.
Még nagyon hiányzik Magyarország. Hiányolom azt a kis lakókocsit. Kérlek, ne adjátok el, ne adjátok bérbe. Tartsátok meg nekem, üresen is. Az nem sok; csak kétszer kettes. És nincs sok dolog belül, amiért bárki megvenné, vagy irigyelné, mint értéket. Csak egy kis lakókocsi egy személynek. Egyszemélyes lakókocsi. Szerencsére én egyedül élek, így lehet ilyen szép lakókocsim. Két személynek talán túl zsúfolt lenne, habár azt mondjuk, “kettő jó társaság,” de abban a lakókocsiban az már egy “tömeg” lenne. A kutyák nem bánták, én sem bántam a kutyákat, mert ők egyáltalán nem csinálnak bajt. Nem taktikáznak veled; nem zavarnak téged. Mindig békések és szeretetteljesek, figyelmesek és értékelik, bármit adok nekik.