A gyerekek, mikor fiatalabbak voltak, talán öt, hét, nyolc éves korukig, még emlékeznek az előző életükre, vagy emlékeznek a Mennyre, vagy emlékeznek Istenre. Volt egy történet, már meséltem nektek, hogy a szülők véletlenül hallották, ahogy a négyéves kéri a kétévest, "Kérlek, mondd el, hogy néz ki Isten. Már kezdem elfelejteni."
(Elvonuláson voltál, Mester, és talán vannak még bámulatos felfedezéseid. Persze, Mester, nagyon örülünk, ha tudhatjuk.) A hírekben is látjátok. Például Korea, felrobbantottak néhány épületet a saját országukban, és most újra béke van. (Igen, Mester.) Például így. És néhány más ország is. Csak egy kicsi itt és ott. (Igen.) Különben, az országok legtöbbször békések, sokkal több béke van, mint az ötvenes évek előtt, ugye? (Igen.) Egy pillanat. Talán van valami a naplómban. (Köszönjük, Mester.) Megyek, megnézem. Oké? (Köszönjük, Mester.) Marad. Ül. (Igen.) Megvakarom a pocakodat, amikor visszajövök. Van néhány reményteli hír is, mert már tesztelik az oltásokat. (Igen, tesztelnek.) Angliában és Amerikában is. (Igen.) Szóval talán van reményünk. Egy gekkó azt mondta nekem, „Légy boldog, fanatikus tanítvány elment.” Tudom, hogy ki. Szóval ezt mondta. "Ez olyan volt, mintha egy kő esett volna le a vállamról." (Ejha, Mester.) Bla-bla-bla. Ez egy negatív dolog. De a gekkó miatt, emlékeztet engem. Ez 24-én volt, szerdán, és minden gond egyszerre jött. Elvesztettem az egyik dolgozót, és aztán a kutyák gondozójának ilyen balesete volt, nem tudott dolgozni, és aztán a másiknak hamarosan mennie kell. Ó! És más dolgok. Nem mondhatom el nektek.
Korábban folyton kézzel írtam. (Igen, Mester.) Nem tudtam, hogyan kell mozgatni az egeret. És most mindent teljesen a számítógépen csinálok. (Ejha! Csodálatos.) Mindent magam gépelek. (Hú!) Másfél ujjal. (Hű! A Mester elképesztő.) Hibáztam, de olyan könnyű kijavítani. (Igen, Mester. Csodálatos.) (Ezt jó hallani, Mester.) Minden olyan világos. Állandóan egyre csak javul. (Igen, Mester.) Az elvonulásnak jó oldala is van. Például, még nekem is, sok dolog világosabbá válik. Megoldások. Vagy több fejlesztés a Supreme Master TV-nek. (Igen, Mester.) Így és így. Ha nem érint téged, nem tudnád. (Értem.) Mert csak átadom az üzenetet az érintett osztálynak. az érintett osztálynak (Igen, Mester.) Szóval nem mindannyian tudjátok. (Igen, Mester.) De látni fogtok néhány változást, itt-ott. (Igen, Mester.) Jobb. Például, mondtam nekik, hogy a bevezetőnek a vicc előtt egy kicsit nyugodtabbnak és viccesebbnek kéne lennie. (Ó igen.) Nem mindig ugyanaz. (Igen.) És talán harminc valamennyi példát írtam nekik. (Igen.) (Hűha, Mester.) Kiválaszthatják a kedvencüket, és aztán abba az irányba folytatják. (Igen.) Különben túl unalmas, mindig ugyanaz: „Most nevessünk egy jót. Ha! Ha!” Mindig ugyanaz, ugye? (Igen.) Szinte. Néha-néha odatesznek még egy vesszőt, vagy még egy pontot. Különben mindig hasonló. (Igen.) Hasonlóan a „nap tippjéhez”. Láttátok, hogy mostanában más? (Igen, Mester.) Én írtam őket. (Hűha, Mester.) Először csak ötöt vagy hatot, és aztán további harminc valamennyit adtam nekik. (Igen.) De mondtam nekik, hogy tegyenek rá nyugodt hangot. Ugyanúgy olvassák fel, szinte mint korábban, ó ember! Azt mondtam, „Nyugodt hangnak kell lennie.” Megjegyeztem. Ezt írtam le. Azt mondtam, „Nyugodt hangnak kell kísérnie.” (Értem.) Például, ha én lennék, az egyik bevezetőt így mondanám, „Az emberek teljesen odáig vannak értem, mert vegán vagyok! Most próbáld ki te!” Például így. De ők azt mondják, „Az emberek teljesen odáig vannak értem, mert vegán vagyok. Most próbáld ki te.” Talán ez a viccük. Talán azt akarják... Talán direkt csinálták, mert olyan vicces. Vicces nem viccesnek lenni! Értitek? (Igen, Mester.) És valahogy így írtam. És azt is írtam: “Meg tudod mondani, hány éves vagyok? Nem, nem tudod. Mert vegán vagyok, csak fele annyi idős!” Valami ilyesmi. (Igen.) Viccesebb hangnak kell lennie. (Igen.) A szokások nehezen múlnak el. Jó, hogy már tudnak olvasni. Most jobb.
Habár lassan gépelek, de nincs benne hiba. Mert korábban, amikor kézzel írtam, néha egy t-vel többet írtam, vagy egy s-sel kevesebbet. Mert túl gyorsan írtam, így néha nem látszik túl jól. És az a személy, aki segít gépelni, nem gépelt jól. ( Igen.) Általában kézzel kell írnom, aztán jött egy futár, hogy elvigye az irodába, és valaki másnak be kell gépelnie. (Igen, Mester.) Aztán vissza kell hozniuk, hogy ellenőrizzem, helyesen írták-e. Sok időbe kerül! És ha már kijavítok egy-két szót, legközelebb újabb hibát követnek el, más szavakat. Vég nélkül. ( Igen.) Néha nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Mert olyan fárasztó. És most magam gépelem, bár lassú, de biztos. bár lassú, de biztos. Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) Ritkán hibázok, egyáltalán nem. Lehet, hogy túl sokáig nyomom, aztán két vagy három “s” lesz belőle, de ha meglátom, kitörlök egyet. De általában semmi, eddig semmi, szinte egyet sem látok. (Hű.) (Igen, Mester.) Szinte semmit. Talán egy s-sel túl több van, de ti megértitek. Például azt mondom: “üdvözlöm”. (Igen, Mester.) “Üdvözlöm önt, két ü-vel, akkor tudnod kell, hogy nem lehet két ü. “Biztos Mester túl gyorsan gépelt, vagy túl ideges.” Mert a számítógépnek saját elméje van! Ide akarok írni, például félúton, és nem is tudom, csak megnyomok egy gombot, és felugrik a lap tetejére! Veletek is megtörténik? (Néha igen.) Nektek, néha. Nekem ez túl sok néha! Azt hiszem, a számítógép tudja, hogy amatőr vagyok, ezért próbál ugratni. De most boldogabbnak érzem magam, mert függetlenebb lehetek. Nem szeretek függő lenni. A függőségtől rosszul érzem magam. Ettől mindenki rosszul érzi magát. Mert senki sem teszi pontosan azt, amit te akartál. (Igen, Mester.) Többnyire nem. És ez frusztrációt okoz. Frusztráció, fejfájás és rossz hangulat. Most boldogabb vagyok, habár keményebben dolgozok és lassabban gépelek, meg minden, de biztos vagyok benne, hogy mit írok, és tudom, hogy mi az, és már senki sem követ el hibákat. (Köszönöm, Mester.) (Mi is boldogok vagyunk, Mester.) (Csodálatos, Mester.) Láthatjátok, ha kapsz valamit, és nem látsz hibát, az én vagyok, a Mesteretek! (Köszönöm, Mester.) Nagyon, nagyon profi most, másfél ujjal! Mert a másik ujjnak néha meg kell nyomnia egy gombot, vagy valamit, a másik ujjal pedig gépelek.
Vagy néha át kell olvasnom a híreket, meg minden, hogy a másik csoport lássa, vagy hogy felolvashassak nektek, valami ilyesmi, hogy óvatos legyél és megvédd magad. Még a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is azt mondogatja az embereknek, hogy nem biztonságos. ( Igen.) (Nem biztonságos, Mester.) Meg kell védened magad. Még nem biztonságos. Nem múlik el, egyre csak jön! (Igen, Mester.) Korábban, csak több mint egy millió (COVID-19 eset), és úgy érezzük, “Hú!” És most több mint kilencmillió, azt hiszem, már tíz, hivatalosan. (Igen, Mester.) De nem hivatalosan, többről van szó. ( Igen.) Legalább háromszor több ennél. (Igen, Mester.) Nem mentem bele a részletekbe, de sokkal többről tudok, mint kilencmillió. (Igen, Mester.) (Igen, ez igaz.) Szóval még nem hagy el minket. (Igen, Mester.) El akarom mondani, arra az esetre, ha betennétek a Supreme Master TV-be az embereinknek. (Értettem, Mester.) Külső emberek, nem remélem, hogy hallgatnak rám. Remélem igen, de nem tudom, hogy ismernek-e, mert nem igazán ismernek, és nem tudom, hogy hisznek-e egy ilyen öregasszonynak, mint én, hogy mit mond. “Ki vagy te, hogy mit mondj?” Mindezt az emberekért mondom, hogy óvatosabbak legyenek. Nem vicces betegnek lenni, főleg nem ilyen típusnak. (Igen, Mester.) Ez végez veled, és előtte megkínoz. (Igen, Mester.) Remélem, meghallgatják a csoportunkon kívüli emberek, de nem számítok rá. De legalább az embereink tudják. (Igen, köszönjük, Mester.) Mert tényleg még nagyon sürgős. (Igen, Mester.)
Sok országban nem tesztelik az embereket, vagy kevesebbet tesztelnek, vagy csak egy kicsit tesztelnek, mert nem akarják, hogy a kvóta magas legyen. ( Igen.) Különben nem nyithatnak újra. (Igen, Mester.) De ez nem igazán elfogadható, mert gyerekeket küldünk iskolába! (Igen, Mester.) Ez nem jó. Könnyen megbetegszenek, ha együtt vannak. A történelemben ez olyan, mint a spanyolnátha volt. A gyermekcsoportnak több fertőzése van. Ha iskolába mennek, megfertőzik egymást, mert a számok nagyok. Aztán hazamennek, megfertőznek más gyerekeket, megfertőzik a családtagjaikat. (Igen, Mester.) Ez volt a tapasztalat a spanyolnáthával. De a kormány sem tehet sokat. Ha továbbra is bezárják az embereket, még forradalmuk is lesz. És már így is sok dolguk van. Mindenhol tüntetések zajlanak, sok dolog miatt: a járvány miatt, a rasszisták miatt, még sok szobor miatt is, amit le akarnak rombolni vagy felemelni. Káosz van kint. (Igen, Mester.) Biztonságban vagyunk a saját helyünkön, nem tudhatjuk. De láthatod a hírekben, ha olvasod a híreket. (Igen, Mester.) Képesek vagytok rá, ugye? Okosak vagytok. Én vagyok az egyetlen, aki nem tudja, hogyan kell elkapni a híreket. Egy fickó feltett pár alkalmazást az iPhone-omra. Már két éve megvan az iPhone-om, vagy két, három éve, végre. Elég kényelmes most nekem. Képzeljétek el, a Mesteretek most olyan okos! (Igen, Mester!) (Büszkék vagyunk Rád, Mester!) (Nagyszerű, Mester!) Igen. Taps, taps! Igen, igen. Támogató szellem. (Igen, Mester.) Arra késztet, hogy folytassam. (Igen, folytasd Mester.) A több függetlenség jót tesz nekem. Jobb kedvem van. (Igen, Mester.)
Tudjátok, ezért a legtöbb gyermek, mint a kamaszok, nem csak azért, mert a testük túl gyorsan nő ahhoz, hogy kezelni tudják, hanem azért is, mert túlságosan függenek a szülőtől vagy a felnőttől, a gondviselőtől vagy nevelő szülőtől, szülőtől, bárkitől. Mert túlságosan függenek. A gyerekek, mert ők még újak a világunkban. Amikor még kicsik voltak, még mindig kapcsolódtak a Mennyekhez. És amikor olyanok, mint a tinik, még mindig ott van nekik ez a hosszú tudatalatti emlékük a szabadságról, a Mennyekről. Ha nem a pokolból jöttek, persze. Szóval, a testben születni, máris korlátozottnak tűnik. (Igen, Mester.) Aztán engedélyt kell kérned mindenre. És szinte minden, amit teszel, rossz. A felnőttek mindig rámutatnak, hogy rosszul csinálod, rosszul csinálod, de nem mondják, hogy azt jól csinálod, ezt jól csinálod. Többnyire nem. (Értem.) Nagyon, nagyonkorlátozva érzik magukat. (Igen, Mester.) Aztán engedélyt kell kérniük, hogy elmehessenek. Még azért is, hogy (vegán) fagyit egyél, pénzt kell kérned, ha a szülő ad, vagy nem ad, vagy szeretné megnézni ezt a filmet, nem lehet; megy, megnézi azt a filmet, nem lehet. Szinte mindenért engedélyt kell kérniük. Még ha barátokkal is mennek el, egy bizonyos időnek kell lennie, aztán vissza kell jönnöd. (Igen, Mester.) Különben nincs havi zsebpénzed, vagy napi zsebpénzed, vagy elveszik a komputeredet, vagy bármi a következő. Vagy szobafogság a szobádban. (Igen, Mester.) Azt jelenti, hogy nem mehetsz ki. Mint a kijárási korlátozás most. És néha a gyerekek nem tesznek semmi rosszat, csak a helyzet miatt úgy tűnik, hogy rosszul cselekszenek. (Igen. Értem.) És nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat. Velem is megtörtént, ezért tudom. ( Igen.) Nem tudod, hogyan értesd meg magát. Nem tudod, hogy védd meg magad. Aztán csak beragadt, és fullasztó és frusztráló. Ezért lesznek a gyerekek, amikor felnőnek, a tinédzserek nehézzé válnak. (Értem. Igen, Mester.) Megértitek, miért, ugye? (Igen, Mester.)
Nem azért, mert rosszak, vagy ilyesmi, csak valami, ami bennük van, nem érezheti magát szabadnak. És olyan korlátoltnak érzik magukat sok dolog miatt ezen a világon. Ahonnan jöttek, az más volt. (Igen, Mester.) A gyerekek, amikor fiatalabbak voltak, talán öt, hét, nyolc, még mindig emlékeznek az előző életükre, vagy emlékeznek a Mennyre, vagy Istenre. Volt egy történet, amit már meséltem nektek, hogy a szülők hallották, ahogy a négyéves megkérdezi a kétévest: “Kérlek, mondd el, hogy néz ki Isten. Már kezdem elfelejteni.” (Hú.) Igaz, lehet, hogy így van. (Igen, Mester.) Amikor fiatalabb voltam, mindig hallottam ezt a belső (Mennyei) rezgést, a belső (Mennyei) dallamot. (Ejha!) Felnéztem a csillagokra, azt hittem, ez a csillagok hangja. (Ejha!) Azt hittem, hogy a csillagok zenélnek, csinálnak zajt, hangot adnak ki. Ezt hittem gyerekkoromban. ( Igen.) Így hát mindig felnéztem a csillagokra. Tudatni akartam velük, hogy hallottam őket. Azt akartam mondani, hogy gyönyörűek, gyönyörűek. Azt hittem, a Hold és a Nap is zenél. Mert mindenhol ott van. De persze, csak akkor hallottam, amikor ébren voltam. Amikor aludtam, talán nem tudom, hogy hallottam-e. Amikor ébren voltam, láttam a csillagokat, szóval azt hittem, hogy a csillagok adják ki ezeket a hangokat. És amikor ébren voltam, láttam a Napot, azt hittem, hogy a Nap csinálta. (Értem.) Vagy a Hold csinálta. Mindegy, az ártatlan kor szép dolog.
