Média interjúk Ching Hai Legfelsőbb Mesterrel (vegán), 5/12 rész

Ebben a részben a Mester verseket és dalokat mutat be, elmagyarázva a szövegeket, amelyek kifejezik a lélek Isten iránti mély vágyát.

(Mi működtetjük az újságot; mi vagyunk, akik nyomtatjuk.) Bátrak, igaz? (Ha nem tudjuk csinálni, megszüntetjük.) Bátrak, ugye? (Mi magunk indítottuk el, és magunk nyomtatjuk.) Ó, igen. Éppen ettől nehéz. (Nem mintha ők lennének, akik összeadják a pénzt.) (Nem mintha bármit adnának nekünk.) Ó, tényleg? De mi a helyzet a hirdetési díjakkal? Nem fizetnek nektek azért, hogy hirdetéseket helyezzenek el? (Ha hirdetnek, fizetniük kell nekünk.) Ah, tényleg? (De ha nem hirdetnének most, akkor mi… Mester ismeri a mondást: „Nélküle is tele van a piac.”) Valóban? (Egyik elmegy, másik jön.) (Igen, ezért csak folytatjuk, amit csinálunk.) (Nincs mitől félnünk.) Jó. Nem tudjuk, hogy a mi oldalunkon állnak-e, vagy az ellenségén, igaz? Jól van. (Ki tudja? Talán Mester egyik tanítványa egyszer majd eljön, és azt mondja: „Szeretnék hirdetést feladni.”) Bátorság kell az újságíráshoz. Az nagyon jó.

Az újságírói munkához bátorság kell. Ez hű a hivatásunkhoz és az eszményeinkhez. Nem könnyű. Nagyon jó, tetszik. (Attól, hogy ezt mondják, fel kellene adnunk?) (Nem vonhatjuk csak úgy vissza.) („Jó, felejtsék el, tegyék vissza. Nem jelentetem meg többé.”) Igen. Ez a bátorságukat is próbára teszi, igaz? Talán később majd visszaír, és könyörög: „Ó, a minap csak tréfáltam. Ne haragudjanak! Ma még három-négy hirdetést feladok.” Bármi áron követnünk kell azt, amit helyesnek tartunk. (Ha egyszer elhatároztuk, véghez is visszük.) Igen.

(Az Ön tanítványai közül is adtak fel hirdetést néhányan, de nem mondták, hogy az Ön tanítványai.) Valóban? (Nem mondanak semmit.) Oké. (Nem említették.) Nem mondták, hogy a tanítványaim? (Van valaki...) Mindannyian csendben, a háttérben tevékenykednek. (Bútorokat árulnak.) (Rendben. Bútorokat árulnak.) (Őt még nem ismerem. A Mesternek sok tanítványa él Monterey Parkban és Alhambrában.) (Néhány bútorüzlet tulajdonosa arra kért, hogy közöljük a hirdetését.) (Kérdezték tőlük: „Miért nem hirdettek azelőtt a magazinunkban?” „Amikor megláttam a Mester fényképét, úgy döntöttem, feladok egy hirdetést.”) Valóban? Ennyire szép? Aztán megnéztem, és láttam, milyen gyönyörű. Azt mondtam: „Ó! Hogy lehet ilyen szép fényképem, és nem is tudtam róla?” Nem tudtam, hogy van ilyen képem. Mi ez a sok minden? Jó. Elvinnétek, kérlek? Köszönöm. Olyan vagy, mint egy bivaly(-személy). Egy vízibivaly(-személy). Mint egy vízibivaly(-személy), annyi vizet iszol. Van még kérdésük? Ha bármi személyeset szeretnének kérdezni, csak bátran. Semmi gond. Ő beszélhet amott. Rendben. Mi ketten beszélgethetünk itt. (Nem, csak csevegünk.) Jól szórakoznak? Rendben. (Mint egy család.) Igen. Rendben.

Ha lesz szabadidőnk, jó mókaként szavalhatunk együtt verseket. Verset szavalhatunk, kávézhatunk és hasonlók. (Karaokézhatunk is.) Nagyon szépen énekel, Mester.) Persze. Rendben. Nemrég néhány igazán szép twist dalt adtam ki. (Visszafelé menet a Mester séta közben ezt énekelte: „Átkelek a kompon.”) (Tényleg meg kell néznünk a videót, hogy lássuk, milyen mulatságos.)

(A Mester nemrég új szöveget írt néhány amerikai és Au Lac-i (vietnami) dalhoz. Saját maga írta őket.) (Közölhetnénk ezúttal egy részletet az Ön verséből, Mester?) Melyik versből? (Abból, amit abban a hírmagazinban jelentetett meg... Gyönyörű vers volt.) Rendben. Igen, ha szeretnék. (Az angol versből. Nagyon romantikus!) De az egész az ISTEN iránti szeretetről szól. De azt nem tudom, érti-e ezt valaki. (Mi csak úgy olvassuk, ahogy van.) Az emberek azt a „szeretetet” emberi szerelemként is értelmezhetik. (Igen.) Az a vers: „Szerelmem messze jár”. (Igen. Az jó.) Ebből a versből gyönyörű dal született. Megzenésítem.

Szerelmem messze van. Még mindig emlékszik rám? A Tejút választ el minket. Vágyakozásom mély folyó, magas hegy. Szerelmem messze van. Ahol a Menny és a Föld egyesül. (Igen.) Az ISTEN szigete. Ősidők óta. Hagyj békén, vágyakozás! Újra és újra vándorlok Ezer galaxis és világ között, Számtalan halál és születés között, Szerelmemet keresve Szerelmem messze van, mindig A szívem mindig vágyik Rád…

Jó? (Igen. A Mester nagyon jól énekel.) Van refrén is? Vagy ez minden? Látom. (Igen.) (Ma délután másodszor is elolvastam azt a darabot.) (Ma délután másodszor is elolvastam.) Mi van a középső résszel? A középső rész. Hogy is szól? (Újra és újra vándorlok.) Nem, az más.

Szerelmem messze van. Még mindig emlékszik rám? Hosszú éjszakák, vágyakozás a legjobb Barátom után, álmodozás a Tejútról. Ó! Hé, hé, bármely járókelő, bármely járókelő, kérlek, állj meg, és mondd meg, hol van az Ő Királysága. Ismered az Utat? Ismered az utat? Távoli szerelmem, ahol a Menny és a Föld egyesül, ősidők óta

Az „ősidők óta” kifejezés azt jelenti, hogy nincs kezdete – általában azt jelenti, hogy időtlen. De azt is jelentheti, hogy valaki hűtlen. ISTEN magunkra hagyott minket; Úgy tűnik, egyáltalán nem figyel ránk. Nem így van? Ősidők óta, Hagyj békén, vágyakozás! Újra és újra vándorlok ezer galaxis és világ között, számtalan halál és születés között, Szerelmemet keresve. Szerelmem mindig messze van, szívem mindig utánad vágyakozik…

Valóban keresünk – azt az Ént keressük. A Legszeretettebbet keressük. Ő a Valódi Énünk. Eredeti Énünket keressük. Ő a Legnagyobb Szerelmünk. A kis szerelmek ezen a világon csak másolatok, csak másolatok. Ezért, éppen annak a Nagy Szeretetnek köszönhető, hogy az emberek folyamatosan keresik a szeretetet, érted? Az embereknek szeretniük kell egymást, keresniük kell egymást. Mindez azért a Nagy Szeretetért van. (Ez nagyon szórakoztató.) (Ön a Boldog Buddha! Olyan vidám és művészi is.) (De ma, amikor a kezét nézem, már értem, miért művész. Ilyen finom ujjakkal ki más festhetne, ha nem Ön?)

(A Mester minden évben rendez kiállítást?) Nem igazán. Csak alkalmanként. Csak akkor állítok ki, ha meghívnak. (A kiállítás Tajvanon (Formosán) volt, vagy...?) Általában a tanítványaim nézik meg, mások pedig látogatóként jönnek. Tavaly azonban a belgiumi Brüsszelben rendeztek kiállítást. Belgium a neve, ugye? (Brüsszel.) Brüsszel, Belgium. Rendben. Jó. Mert meghívtak, hogy vigyem el a festményeimet egy kiállításra. Ezért rendeztem hivatalos kiállítást. De általában, bárhová megyek, akár előadást tartok, akár más ügyben, a tanítványaim magukkal hoznak néhány festményt, és felakasztják őket a falra, hogy a vendégek megnézhessék őket. (Gyönyörű.) Mindegyik festmény gyönyörű.) Nincs szükség hivatalos kiállításra.

(Aznap kiválasztottunk két festményt, ugye?) Melyik festményt? (Haza akartuk vinni őket.) („A Nap”.) („A Nap” címűt.) (Csak lefotózhattuk; nem vihettük haza.) (Igen, lefotóztuk.) Haza akarjátok vinni őket? Hadd adjam oda nektek. Melyik kettőt – melyiket? Odaadom nektek. (Menjünk vissza, és nézzük át újra a képeket; akkor majd eszünkbe jut, melyikeket.) Oké, „A Nap”. (Ők elég szigorúak voltak, igaz?) (Annyira szigorúak. Még mielőtt közel kerülhettünk vol- na hozzájuk, máris eltoltak minket. Még azt se engedték, hogy megnézzük a festményeket.) Mert amikor a tanítványokról van szó… (Csak egy-két festményen van a Mester aláírása.) Attól félnek, hogy a tanítványok összepiszkolják a festményeket.

(Miért van néhány festmény, amit a Mester nem írt alá?) Talán a keretezés miatt... (Csak a „Biển Đông” feliratot láttam; alul csak a név volt, felül pedig az aláírás.) Talán az aláírásokat eltakarták, amikor bekeretezték a festményeket. Néha elfelejtem aláírni őket. Amikor a tanítványok elhozzák őket hozzám, eszembe jut, s aláírom őket. Először csak kedvtelésből festek, és csak utána gondolok ilyesmire. Nekik kell emlékeztetniük rá, és ak- kor eszembe jut, hogy aláírjam őket. (Nagyon gyönyörűek. Nagyon szeretem nézni a festményeket.) Csak mondd meg, melyik kettőt szeretnéd hazavinni. (Igen.) Nektek adom őket. Így nem kell bajlódnotok azzal, hogy tolvajjá váltok! Mondd meg pontosan mi a címe? (Az ott a „Kapzsiság”.) Akkor átküldöm neked, rendben? (Igen.) Vagy megmondhatom… hogy hozza át neked, rendben? (Igen.)

Jó. Ha szereted a művészetet, én is nagyon büszke és boldog vagyok. (Mester, van még más dalod is? Kérlek, nekelj nekünk még egyet.) (Remek! Az az utolsó dal csodálatos volt!) Egy Au Lac-i (vietnami) dal? (Igen, egy Au Lac-i (vietnámi) dal.) Nekem sincs sok Au Lac-i (vietnámi) dalom. (De ennek a dalnak az eredeti változata angol volt, ugye, Mester?) Igen, így van. (Aztán lefordították Au Lac-i-ra (vietnámi).) Aztán lefordították kínaira és Au Lac-i-ra (vietnámi). (Igen.) (Aztán lefordították Au Lac-i-ra (vietnámi).) (Mindhárom nyelvre.) Néha először Au Lac-i-ra (vietnámi) írom, aztán lefordítom angolra és kínaira. (Aztán lefordították Au Lac-i-ra (vietnámi).) Ezúttal először angolul írtam meg, majd lefordítottam Au Lac-i (vietnami) és kínai nyelvre. Az angol változatnak más a dallama. (Igen.) (Aztán lefordították Au Lac-i-ra (vietnámi).) Nem olyan élénk, mint ez. A ritmusa olyan, mint a bolero, igaz? Csa-csa-csa. (Melyik dallam? Melyik dalból?) Az, amit az előbb hallottunk! A szerelmem messze van. Még mindig emlékszik rám? (Paso doble.) Igen. (Igen.)

Van még néhány – két-három dal. Még két-három Au Lac-i (vietnámi) dal. De még nem gyakoroltam őket. Egyáltalán nem próbáltunk. Most írtam őket, és megkértem ezt a testvért, segítsen leírni a kottát. (Igen.) Mert már elénekeltem őket. (Igen.) Szóval megkértem, hogy írja le őket. (Írja le a dallamot.) Írja le a kottát. Milyen más dal van még? Milyen más dal? Egy Au Lac-i (vietnámi) dal. („Emlékezz rám, amikor esik az eső” és „A Legfelsőbb Mester”, igaz?)

(Együtt, együtt néztük az esőt.) Á! Az „Emlékezz rám, amikor esik az eső” című dal. Együtt… Ezt a dalt nehéz énekelni, ugye? (Kicsit magas.) Együtt, együtt néztük az esőt. Milyen ritmus ez? (Rumba.) Ó, rumba. (De egy kicsit gyorsabb.) Mi jön ezután? Elfelejtettem.

Néztük a szivárványt. Emlékezz, emlékezz azokra a közös pillanatokra. Emlékezz, emlékezz azokra a közös pillanatokra.

Szeretem az esőt. Mert az eső olyan, mint egy Mennyből leküldött üzenet. Amikor esik az eső, olyan is, mint egy híd, ami összeköti a Mennyet és a Földet. Ezért nagyon szeretem az esőt. Ezért gyakran hallgatom az esőt, és a tanítványaimmal együtt várom az esőt. Ezért írtam ezt a dalt. Bárhová is mész, bárhová is mész, Emlékezz rám, amikor esik az eső, Emlékezz rám, amikor esik az eső. Kedvesem…

Már hónapok óta köhögök. Biztosan fülsértő lehet hallgatni. (Nem, olyan szép a hangod, Mester.) (Igazán szép a hangod.) Istenem, milyen sokat köhögök! (Nagyon szép a hangod. A mély és a magas hangokat is ki tudod énekelni.)

Tudod, milyen magányos lehetek; az eső felébreszti bennem a távoli hazámról az emlékeket.

A „NGƯỜI” csupa nagybetűvel írandó. „NGƯỜI” ISTENRE, az ISTENI LÉNYRE utal. Áh. Nagyjából így hangzik. Még sok minden van. (Igen, és a Mester ma is fáradt.) (Rendben, akkor most megyünk.) (Jó.) Mennek kinyomtatni az újságot? (Nagyon köszönjük, Mester!) Oké. Nincs mit. (Köszönjük, Mester.) Csak olyan kevés időm van. Egyébként, ha szeretitek a zenét, egész nap itt ülhetnék, énekelhetnék nektek és verseket is szavalhatnék. Imádom ezt csinálni! Szeretitek hallgatni a versmondást? Szeretitek a verseket, ugye? (Igen, persze, hogy szeretjük.) Á, szóval tényleg szeretitek.

Photo Caption: A LEGHATALMASABBON lel támaszra és pihen a lélek, nem könnyű békére lelni a Földön!

Kép letöltése