Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A szülőfalujától távol élni sokszor elviselhetetlen azok számára, akiknek oly sok kedves emlékük van arról a földről, ahol gyermekkorukat töltötték. "Úgy tűnik, falunk a múltban Sárga virágok krizantémzöldön még mindig virágoznak Macskaköves sikátorok, mohával borított udvarok és csempézett ősi szentélyek Örömben vagy bánatban, a táj hűségesen elkísért minket. Ó, szülőfalum, máig emlékszem rá."Mióta elmentél, vágytam, hogy meglátogassam szülőföldünket Türelmesen várta visszatérésünket Félholdak és naplementék ciklusain át Gyermekkorom óta elhagytam az egyszerű falusi kunyhót, Aztán felnőttem és szerelmes lettem a városban Nosztalgia szele söpör végig a vad füvön Gyötrelmesen, emlékszem a zöld bambuszligetre Úgy tűnik, falunk a múltban Sárga virágok a krizantémok zöldjén még mindig virulnak Macskaköves sikátorok, mohával borított udvarok, és csempézett ősi szentélyek Örömben vagy bánatban, a táj hűen kísért minket. Ó, szülőfalum, máig emlékszem a lengő függőágy hangjára nyári délutánokon Mesék a hosszú éjszakában a vízkútnál Egy sikló csónakból édes szomorúság hangjai csendülnek fel. Rizs és kukoricaföldek itt, és ott a rizsföldek Vidéki illat meglepően mámorító Minden évben, a virágzási időszak nyomát Lágyan viszi a szél látogatóba. Fél élet távol a hazától Homályos a reményem, hogy újra láthatom! A régi ház eltűnt, s a kevés barát Mindannyian külön utakon járnak. Közömbös voltam, míg úton voltam, Most épp csak rájöttem, hogy nincs otthonom. Hiányzik a vidék, sehol sem látszik, Fehér felhők tűnnek el ezerfelé.Az ember múlt életének emléke sokszor szomorú, Még akkor is, ha dicsőséges idő volt. Az ember hirtelen mélyen ráébred a fizikai lét múlandóságára, és komolyan keresni kezdi az igazi bölcsességet és a megszabadulást, hogy visszanyerjük örök dicsőségünket a Mennyben.Elhaladva a királyi palota mellett Egy letűnt korszakból származó hitvesek nyomai... Gyengéd melankólia!Szerelmem, nem emlékszel? Elegáns léptek, mint fukszia lótuszok, Elefántcsont kastélyok és jáde pavilonok, Az ősi fővárosban, az elmúlt szerelem hívogató ölelése A lant dala, mely az esti palotában elidőzikSzerelmem, nem emlékszel? Selymes ágy, bársonyos párnák Lágy ajkak ragyognak, mint az őszi krizantémok Szépsége és kecsessége Évezredek óta, a nemzet még mindig szerelmes...Csak az idő volt... Szárnyalva a viszontagságok szárnyán A gondtalan istennő Boldogan mosolygott, nem törődve az emberi komor szívvel, vagy a kastély romokkal!Magányos utazás állandó változások közepette Fakó kavicsok szegélyezték az utat... Virágok ragyogóan tükrözték a korábbi képeket A tiszta tóban a régmúlt időkből.A szeretett császárné nyugati palotájából távoli zene visszhangzott Szelíd keze varázslatos dallamot játszott Szantálfa illat lengedez örökké lágyan A császár szívét megbabonázta!Ó, a múlt... Az arany napok! Búcsú az emlékektől... Ó a múlt... Az arany napok! Búcsú az emlékektől...Sétálok a jelenbe, Eső árad a szívembe!Ó a múlt... Az arany napok! Ó a múlt... Az arany napok! Ó, az arany napok...Ez a földi világ nem tartogat semmit, ami örökké tart; minden grandiózus terv egy pillanat alatt megsemmisülhet. A rózsás szív egy nap olyan boldog, mint egy dal, de gyorsan elhal, ha viharos vihar támad; az emberek magányosnak és elveszettnek érzik magukat, el akarnak menekülni a múlandó életből, hogy olyan helyet találjanak, amely békés, gondtalan és nyugodt.Egy ősi tündérmese visszaemlékezése Egyszer volt, hol nem volt, az istenek még együtt éreztek az emberekkel Az ártatlanság kora, amikor éjjelente a Mennyről álmodtam Az élet szép volt, és az álmodozás vidám.Vágyom a gyermekkorom napjaira Könyvek az iskolából, étel és ruha anya és apa által. Melankolikus pillanatokban egy isten jelent meg képzeletemben, Hogy csodákat adjon és megváltoztassa a helyzetet.Most, hogy nagykorú lettem, az élet zűrzavarosnak tűnik Üres kezekkel, saját jövőmről nekem kell döntenem. A régi álom elszállt egy távoli földre, az istenek is elhagyták az emberek oldalát.Van, mikor bánatom leírhatatlan Az élet csalóka, s az emberek hazugok! Vágyom valami hitre, hogy lássam, Hogy reményt tápláljak, mint kiskoromban.Ha van egy tartalék istened, kérlek, adj kölcsön egyet, Hogy ebből a sötét birodalomból most azonnal megmentsen; ne ígérd, hogy egy eljövendő életben, lassú halálban sínylődöm, várva!Az emberi sorsot továbbra is világi kötöttségek és téveszmék fojtogatják, megnehezítve, hogy kiszabadítsuk magunkat a kötöttségekből. Sorsunkkal együttérezve a megvilágosodott Mesterek újra és újra leszálltak a Földre, hogy megpróbáljanak megszabadítani minket bilincseinkből, de oly sokszor ontották a kétségbeesés könnyeit, mert az emberi lények megmentése soha nem könnyű feladat. "Bárcsak ugyanarra a célállomásra hajózhatnánk. Szeretném széttörni eme láncokat... Ó, a kétségbeesésem!"Hová, hová mész, téli napom? Nem, nem fogok hiányozni neked, ha a tenger ezen oldalán maradok?Hová, hová tűntél, gyöngéd holdam? Hogy, hogy hiányzol, A kék víz ezen az oldalán állva!Bárcsak ugyanoda hajózhatnánk. Szeretném széttörni eme láncokat... Ó, a kétségbeesésem!Hol, hol vagy most, egyetlenem? Nem ölel át valaki, ha sírva ébredsz?Mikor látlak, egyetlenem? Nem mondja meg nekem valaki, hogy visszatérsz-e valaha?Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy.Ms. Debbie Reynolds: Ez csodálatos. Ching Hai Legfelsőbb Mester. Bravó! Bravó! Gyönyörű! Ez aztán tényleg csúcs volt. Egy aprócska lányhoz képest abszolút gyönyörű hangod van. Milyen csodálatos dalszöveg! Ez nagyon különleges volt ma este. Hát nem csodálatos és kedves tőle? Úgy értem... (Igen.) én halálra rémültem volna. Gyönyörűen megoldotta. El sem hiszem, hogy megcsinálta. Azt mondták, csak mondjam neki, hogy könnyű lesz, de tudod, ez nagyon ijesztő. Nagyon büszke voltam rá. Hát nem csodálatos? Gyönyörűen énekel.
